2007. July 3 – August 15

Exhibition of the Painter
ROCCO TURI

HOME PAGE

Mediterranean Works 2001 

Città di Szombathely

Szombathely Keptar

Turismo Ungherese

Didaktika/ A kövek kilyukadásának okai

A titokzatos kövek

A kiállítás megszervezéséhez és létrehozásához szükséges és felhasznált lyukas kövek összegyűjtése a dél-olaszországi Tarantói-öböl délnyugati részén elterülő ún. Amendolara Marina-Canale-Donna és a Capo Spulico terület közé eső Jón-tengeri partszakaszon történő húszéves és türelmes kutatói tevékenység eredménye.

A 2001. július 3. - augusztus 15. között lebonyolított szombathelyi kiállításomat illetően el kell mondanom, hogy az ott bemutatott lyukas kövek a természet műveként szerepeltek kiállítási tárgyként, minthogy akkoriban nem állt módomban pontosabb, világosabb hipotézisekkel előállni a kövek perforálódásának okát illetően. Nem bizonyított elméletek szerint a kőfelületen létrejött lyuk egyrészt a litodomoknak, a puhatestű tengeri állatok aktivitásának eredménye, amellyel korrodálni tudták a kődarabot, másrészt viszont az őskori ember is használhatta akár munkaszerszámként. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezen szerszámok alakja és méretei, valamint gyakorlati alkalmazásuk között nem állhatott fenn semmiféle kapcsolat. Tehát továbbra is fennmarad a talált kövekben kialakult lyukképződés titokzatossága

A rejtély feltárul

A Jón-tengerparti sétáim folyamán – a szombathelyi új kiállítási anyag létrehozásához szükséges további megfelelő mennyiségű kő keresésekor – azt tapasztaltam, hogy bár egyes kő-példányok nem perforálódtak teljesen, mégis jól megfigyelhető mélyedés látható bennük, amelynek anyaga barnás-vöröses színt ölt.

Az egyes darabok vizsgálata folyamán, összehasonlítván és értékelvén a lyukak alakját és méretét – amelyek látszólag gyakorlott kézre engedtek következtetni, már ha felületesen szemlélődünk – arra a meggyőződésre jutottam, hogy éppen azoknál a kőminta-daraboknál kereshetnénk a kövek belsejében rendszeresen létrejövő lyukképződés kiteljesedésének okát, ahol nem történt meg a teljes mértékű lyukképződés, és ahol esetleges rozsdamaradványoknak vagyunk tanúi. Ehhez persze szükséges volt elvégezni a barnás-vörös anyagtartalom kémiai elemzését.

Az elvégzett vizsgálatok pozitív eredményekkel jártak. A Bosco de Nicola di Cosenza (calabriai tartományi olasz város) szakintézeti laboratóriumaiban számos vizsgálatot végeztek el, amelyek nem hagytak semmi kétséget afelől, hogy a kövek belsejében vastartalmú ásványanyag van. Ezért megállapíthatjuk, hogy a kövek lyukassá a vasoxidáció hatására váltak. A szín a nedves levegővel és a vízzel évezredeken át érintkező kő még befejezetlen maradt súrlódása miatt bukkant elő. A következő lépés eredménye a többi kővel, a talajjal és a homokkal való összedörzsölődésének és annak tudható be, hogy az évezredes állandó vízáramlás és sodrás, valamint a tenger hullámtörései által okozott kopás teljességgel kitörölte belőlük azt a vöröses árnyalatot, amely a megtalált kövekben a vas egykori jelenlétének volt köszönhető.

Ha a teljességgel lyukas kövek vizsgálatakor eltekintettünk volna a még rozsdamaradványokat tartalmazó és még formálódó kövekkel való összehasonlítástól, sohasem lehetett volna bárminemű biztos feltételezésre jutni a kövek perforációjának okáról.

Az eltűnt bánya

Bocsássunk azonban megvitatásra még egy geográfiai, történeti és antropológiai természetű magyarázatot is. Nem messze a lyukas kövek lelőhelyétől és a Spulico-i foktól található a Ferro patak torkolata, amely az Amendolara és Roseto községek közötti határt jelzi. A nevezett patak neve közvetetten is igazolja a vastartalmú ásványanyag jelenlétét: nyilvánvaló, hogy neve ebből ered. Éppen ezért valószínű, hogy a Ferro patak közeli föld mélye vaslelőhelyet rejt magában, vagy minden bizonnyal az őskorban egy már kimerült bánya volt ott, amelynek egyetlen nyomát sem őrizte meg az emberi emlékezet, és amely a távoli korszak bennszülött lakossága számára talán a gazdagság forrása lehetett.