2007. July 3 – August 15

Exhibition of the Painter
ROCCO TURI

HOME PAGE

Mediterranean Works 2001 

Città di Szombathely

Szombathely Keptar

Turismo Ungherese

A megnyitók anyagából II

Egy valamiféle ősi világ fuvallata vonul végig Rocco Turi művészi alkotásain. A tudattalan és esszenciális képi világ látszólagos egyszerűsége végtelen belső gazdagságot és határtalan kreativitást rejt magában. A képzeleterő játékba lép a színekkel, a formákkal, szavát hallatva párbeszédbe kezd egy nagy szenvedéllyel megélt és kifejezésre juttatott, részeiben egybekapcsolt természettel. A szilárd, kikristályosodott anyag a folyékonnyal találkozva harmonikus ölelésben forr egybe.

Kagylókorallok bukkannak fel az intenzitásában expresszív ragyogó kékségben, s az asszociációs kreativitás, a művészi intimitás, a festőiség és a természet hangsúlyait helyezik el ezen az alkotáson.

E dualizmus teremtő gazdagságát különösképpen a kék háttér fölött felfűzött lyukas kövek hangsúlyozzák. A különös festői technikával teremtett háttérrel a par excellence természeti elemek, a kövek "feszülnek szembe", amelyeken a leginkább nyilvánvaló módon nyer kifejezést a természet, a szél és a tenger plasztikai ereje.

A művek csak látszólag közvetítenek valamiféle járulékos üzenetet. Sokkalta inkább arról van szó, hogy benne egy sajátos univerzalitás kristályosodik ki: az, hogy határok és korlátok nélkül lehetséges a belső intim, kaleidoszkópszerű rezdülések kifejezésre juttatása; hogy megragadható mindaz, ami elillanó pillanatként érzelmileg inspirál. Az üzenet univerzalitása és az élvezet rögtönözöttsége.

A lényeginek, az ősinek a poétikája az, ami gyökereivel az emberi tudattalanba, ősi ösztöneibe, legbensőbb és legmélyebb megnyilvánulásaiba kapaszkodik, s ami Rocco Turi művészi világában szárba szökken. Olyan poétika ez, amely tiszta és természetes formákra mély és pihentető színekre épül. Anyaga a legösztönösebb ruhákba öltözik, s olvad bele a színek áramlataiba, melyek nyilvánvalóan tudatos kiválasztása az emberi lény nyugalmát és reménységét hivatott kifejezni.

Hogyan is ne vetné bele magát az ember ebbe a kristályosan áttetsző világba, mely a trópusi vizek mélységét idézi?
Hogyan is ne veszne el az ember a végtelen egek kékségében, vagy adná át magát összegömbölyödve titokzatos karok ölelésének?

Az óceánok mélységeiben, a tenger áttetszőségében szélcsend idején, a kékség metsző intenzitásában, a viharos égbolt szakadozottságában, az univerzum csillagrendszereiben, amelyek az ember lelkét önnön lelkiállapotát-változásaihoz, önnön belső viharaihoz viszik vissza, s amelyek elragadnak és elbűvölnek, és érzékenységünk húrjain végigsimítanak.

S itt minden csupa szabadság: itt áll előttünk a belső világunk kifejezésének szabadsága, egy egyetlen pillanat illékony érzülete, a menekülő gondolat megtestesülése a vásznon, s az a szabadság, amelynek birtokában akár másképpen és mindig más és más értelemben fogalmazhatjuk meg önmagunk számára a mű üzenetét.

Minden körülölel itt, ahogy az univerzum, mely körbevesz bennünket. A világ ez itt, ami körülfon, s a fogékony lélek úgy érzi, hogy érzelmeinek vihara könnyedén magával sodorja.

Esztétikai tartalmait illetően szimbolizmusa mély és kifinomult, s a formát öltő felvillanó színek fölött szimfóniáként terjeng. Sejtelmes szimbolizmus ez, mely álomszerű képeket és fantasztikus történeteket sugall, s amelyet egyszerű és tiszta lélekkel kell olvasnunk. De Rocco Turi képeit nem szabad csak néznünk és csodálnunk. Meg kellene simogatnunk őket, végigsimítani rajtuk, hogy birtokba vehessük sohasem érdes, sohasem túlhajtott formáinak teljes érzéki világát.

Rosaria Salerno (2000)