2007. July 3 – August 15

Exhibition of the Painter
ROCCO TURI

HOME PAGE

Mediterranean Works 2001 

Città di Szombathely

Szombathely Keptar

Turismo Ungherese

A megnyitók anyagából III

A mediterrán táj jelenlétével jellemezhetjük Rocco Turi művészi világát. Az alkotót hosszú évek óta szülőföldjének művészi megformálása köti le. Nem annyira Itália, mint inkább Calabria földje, melyet egy kristálytisztaságú és mélykék színű tenger simogat. A határt a föld és a tenger között egy olyan kerek kövek alkotta ágy képezi, melyre rárakódott a só, és amelyet a tenger hullámai be-be futnak: élüket körben-körben a víz tompává csiszolta. Olyan vaserezet tarkította kövek ezek, amelyek évszázados utat tettek meg alászállva az Appenninek csúszós meredélyeiről, hogy aztán végighaladjanak a folyó árterében, mígnem elérték az Ion-tenger szikrázó partjait. Egy korábbi kiállításon, mely a Mediterrán művek címet viselte, Turi művészi érdeklődése a természet, az ég és a tenger színeire összpontosult.

E kiállítás alaptémáját viszont a kő képezi a maga egész metaforikus gazdagságában: a kő mint tárgy, s a kő mint "fegyver". Egy ősi tárgyról van szó, talán az ember első egyszerű, de lerombolhatatlan eszközéről, egy darab kőről.

Rocco Turi munkái kőből alkotott olyan alkotások, amelyekben ez a kerek tárgy különféle konnotációkra tesz szert: az egyes, ütésre, bárdként, kalapácsként használt darabtól a kollektív eszközig, melyet sok és számtalan kőből állítottak össze, és amelyet szintúgy sok, hol békés, hol békétlen ember használt fel céljaira.

E kiállítás a Stoning cím alatt fut, s mint ilyen bibliai szövegrészeket idéz meg: Ábel meggyilkolását, a házasságtörő nők megkövezését és a legfrissebbet is: az autósoknak az autósztrádák fölött átívelő hidakról végzett "megkövezését". Ez utóbbi esetben a követ anélkül hajítják el, hogy tudnák, kit is vesznek valójában célba, s áldozatukat sorsára hagyják.

Ezen a kiállításon a kő kiszakíttatik a maga természetes és mindenütt előforduló kontextusából: izolált helyzetbe és – mint "eszköztárában szegényes művészet"– installációként kerül a múzeumba. A profán használati tárgyból reflexió tárgyává válik a látogatók számára. A vad, primitív és erőszakos ütőfegyverből a béke és fejlődés eszköze.

Magunk mögött hagyjuk a kövek civilizációját, mely korszakban ezredéveken át éltünk. S mindezt azért, hogy ma már csak a művészeti díszítőelemként fogadjuk el őket, e mágikus tárgyakat, s előzzük magunktól annak félelmét, hogy visszatérhetnek a sötét idők, amelyekhez a civilizációk összecsapása vezethet el.

Turi szobrainak tehát nem csak esztétikai, hanem mély szociológiai jelentésük is van. Reflexiók az emberi életről és egyúttal vele szemben az élettelen steril halhatatlanságáról is.

Francesco Maria Battisti (2006)